Vírus tüskefehérje
A SARS-CoV-2 modellje. Vörössel vannak jelölve a receptorhoz kapcsolódó "tüskék", a tüskefehérjék.
Közismert vírusok, mint a kanyaró, rózsahimlő, mumpsz, és most már tudjuk, hogy ide sorolhatjuk a koronavírusokat is, fehérjeszerkezeti hasonlóságot mutató tüskefehérjéikkel kapcsolódnak a sejtjeink egyedi célfehérjéihez, amelyek víruskapuként is szolgálnak amellett, hogy ellátják feladatukat a felszíni hártyákban. A koronavírus, beleértve a COVID-19 (CoV-2), receptora/célpontja az ACE2, egy olyan enzim, amely a vérnyomásunkat szabályozó angiotenzin fehérjét egy peptid-kötés vágásával aktiválja. Amennyiben ezt a CoV-2 és az ACE2 kapcsolatot nem akadályozzuk meg, a koronavírus be tudja juttatni az mRNS-ként is szolgáló örökítőanyagát. Így az a megfertőzött sejtjeinket használja saját vírus génjeinek és a szerkezeti elemeinek, köztük a tüskefehérjék "legyártatására és összeszereltetésére".
A fertőzés elkerülésének egyik legegyszerűbb módja, ha a vírus-tüskefehérjéinek térszerkezetét eltorzítjuk. A "maszkírozás" hatására a tüskefehérjék nem ismerik föl a gazdasejtjeink ACE2 receptorait. Ha viszont a vírus tüskefehérjéje nem képes a receptorhoz kötődni az örökítőanyaga a sejten kívül nem kel életre és nem is szaporodik.
A bioinformatika többek között a célfehérjék térszerkezetét, és egyéb szelektív fehérje-fehérje, kis-tömegű (<1000Da) vezérmolekulák és/vagy információ hordozó pl. mRNS-ek lehetséges kölcsönhatásait számszerűsíti a szak- és szabadalmi irodalom bányászatával, adatbázisba töltésével és visszakereshetőségének taxonómiai megoldásaival.
További információért, kérjük olvassa el a témában írt tudományos közleményünket (angolul):
https://www.ecocycles.net/ojs/index.php/ecocycles/article/view/176